Széchényi Antal
a kastélyépítő

Széchényi Ferenc
a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója

Széchenyi István,
a legnagyobb magyar

Széchenyi Béla, István fia, akinek ázsiai utazása jelentős volt a Kelet-kutatás és a földrajztudomány számára.

A Széchényi család 1711-ben megváltotta az addigi zálogjogon bérelt területet, és ettől kezdve örökös tulajdonába került a nagycenki birtok, mint a Sárvár-Felsővidéki terület része. A megváltott birtok első tulajdonosa Széchényi György (II.) - aki a családban az első gróf - a vagyon később fiára, Széchényi Zsigmondra szállt.

Széchényi Zsigmond halála után, fia Széchényi Antal örökli a cenki vagyont, aki a katonai pályát választotta. (Megszakításokkal közel 25 évet szolgált.) Katonasága után, 1758-ban új kastélyt építtet az addigi lakatlan, megromlott állapotú emeletes udvarház helyett, megteremtve a mai kastély-együttes épületeinek később továbbfejlesztett alapjait. A főépület három rizalitos volt, emeleti nagyterméhez angyalszobrokkal díszített lépcsőház vezetett. Keleti végén kétszintes kápolna, nyugati oldalán színházterem kapott helyet.

Széchényi Antal halála után Széchényi Ferenc lett Cenk birtokosa. A felvilágosult, nagy műveltségű főúr tette a család állandó lakhelyévé, és igazán jelentőssé a kastélyt. A Sopronban és Sopronhorpácson őrzött nagy értékű könyvtárát és gyűjteményét fokozatosan Cenkre költöztette, amelyet 1802-ben a nemzetnek ajándékozott, és ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot. Nagy változtatásokat tervez mind a kastélyban, mind a parkban, amelyek csak részben teljesülnek. Elvezetteti az Ikva patakot a kastély területéről, az angol kertet kül és belföldi csemetékkel ültetik tele, meghonosítják a ma is csodálatos platánokat és vadgesztenyefákat. A kastélyépület mindkét végét meghosszabbítják. Valószínű, hogy az un. Vörös-kastély is ekkor épült a konyha és a személyzet részére (ma Kastélyszálló és étterem).

Széchenyi István- nem sokkal apja, Széchényi Ferenc halála (1820) után már 1823-ban-foglalkozott a kastély átépítésének gondolatával és a terveket Hild Ferdinánd soproni építésszel készíttette el. A hosszantartó építkezés során a főépületben egyetlen jelentős változás történt: a nyugati oldal színháztermének a megszüntetése. Sokkal jelentősebb volt a főépülethez csatlakozó kora-romantikus emeletes keresztszárny építése, amelyet kívánságára hatalmas méretű ablakokkal láttak el. Széchenyi István ide helyezte át lakosztályát és könyvtárát, ahonnan a teljes szépségében kibontakozó kertre nyílt szép kilátás.

Gondot fordított az épület szárazabbá tételére, az épületek alá alacsony "szellőző-pincét" építtetett.
Magyarországon elsőként ez idő tájt létesült a kastély gázvilágítása, amelyhez a gázfejlesztő készüléket- -mint a Naplóból tudjuk- kalandos úton csempészte ki Széchenyi István a szigetországból. Felszerelte kastélyát fürdőszobákkal, angol WC-kel, és más technikai újdonságokkal, amelyeket utazásai során ismert meg. A kastély keleti- gazdasági-szárnya Széchenyi idejében a magyar lótenyésztés egyik kiinduló pontja lett. Élete során mintegy húsz mént és vagy hatvan kancát vásárolt Angliában, s létrehozta a nagyhírű cenki ménest. Ma ebben a szárnyban van az OMMI Teljesítményvizsgáló Állomása (Méntelep).

Széchenyi I. halála idején a három generáció által létrehozott, összetett alaprajzú, változatos tömegű kastély-együttes nagyrészt már a mai alakjában állt fenn és híven tükrözi létrehozóinak szellemét, egyéniségét. A közel száz év alatti építészeti stílusok változása ellenére egységes alkotást eredményezett, amely mértéktartó ízléssel, minden túlzást elkerült.

Széchenyi István örököse elsőszülött fia, Béla lett, aki kisebb átalakításokat végeztetett. A kastély a II. világháború végnapjaiban súlyosan megsérült, bombatalálat ugyan nem érte, de a légnyomás letépte a tetőzet egy részét. A harcok után további károk keletkeztek az épületben, berendezése nagy részben elpusztult, a maradékot széthordták.

Helyreállítása a 70-es években kezdődött, és megnyitására Széchenyi István születése 182. évfordulóján, 1973. szeptember 21-én került sor.